Wednesday, October 31, 2007

Ürességet érzek, de azt nagyon.
Az elmúlt 2 hét igencsak komoly lépések megtételére kényszerített.
Többek között arra, h. tegnap megkérdezzem D.-t, h. akkor mot miben is vagyunk.
Nos, semmiben. Ill. vmi olyanban, ami mindkettőnknek jó, de annyira nem, h. otthagyja miattam O.-t.
Veszíteni nem veszítettem, csak egy új szintre léptem/léptünk.
Innen már csak lefelé vezet az út.
Posted by Pepyta at 09:32:13 | Permalink | No Comments »

Tuesday, October 23, 2007

A mai volt életem egyik legborzalmasabb napja ( leszámítva 2006 bizonyos “eseményeit” )… tegnap éjszaka olyan dolgot tudtam meg, ami finoman szólva összetörte a lelkem és testem is… szóval csoda, h. reggel egyáltalán felkeltem. Persze késve.
Rohantam be a városba, BKV egy szál se…
Vendég kb. ugyanígy, szal 2kor hazaküldtek.
Hazaesek, hulla vagyok.
Tanulnom kéne. De persze a lustaság erősebb.
Feljövök, h. megnézzem az új emailjeimet.
És nem indul a gépem.
De abszolúte.
Totál beadta a kulcsot, be se bootol…
Remek.
Azt hiszem, ennél már csak rosszab jöhet… :D
Posted by Pepyta at 18:03:54 | Permalink | No Comments »

Monday, October 22, 2007

Frufrum van.
Tépett.
Süttysütty.
Fasza.
Nagyköszi érte, Krepsz Gabi! <3
Posted by Pepyta at 20:20:47 | Permalink | No Comments »

Wednesday, October 17, 2007

Tegnap végre sikerült megszerezni a k. éptöri könyvet, ami nagyon boldoggá tett ( végre van miből megtanulnom azt a 100 oldalt az első zh-ra… :D ), majd beültem Nagyihoz palacsintázni, utána visszametrókáztam a Campusba, melegedtem a projektor mellett filmelemzés & esztétika órán, miközben elmeséltem Bergmann Kisasszonynak, h. lövésem sincs, mijapicsátcsináljak…. azt javasolta, h. ő nem javasol semmit, mert mindenki úgy, ott és akkor bassza el az életét, ahogy akarja ( totál egyetértek )… de azért kérdezzem meg az illetékest is ( gyk.: D.-t )… szóval felhívtam D.-t, h. mit szólna hozzá, ha meglátogatnám… és én meglátogattam…
Fincsi ( sótlan ) teával várt, dimcsidumcsiztunk, meg hasonlók, amikor beállított anyukája. hurrá.
Sokadjára kellett rádöbbennem, h. imádom ezt a nőt. K. jó arc.
D. bejött, h. nem akarok-e köszönni az anutájának. Dehogynem. Kimentem hozzá, és ő egy “szia Évi! de rég nem láttunk” felkiáltással és széles mosollyal üdvözölt ( mire én csak magamban elsomolydtam, h. “na igen, a pici fiad jóval gyakrabban [hetente] lát…” ). Megkérdezte, mizujs velem, én nagy vonalakban felvázoltam, elmondtam, h. felvettek az eltére, és valszeg művtörivel megyek tovább, mire benne felsejlettek a régi emlékek, mikor anno 6 évig járt egy sráccal, aki mostanra vmi művtöri prof., szal parancsba lett adva, h. ha netántalán ő is tanítana engem, akkor szóljak, h. biztosítva legyen néminemű protekció….
Vicces volt, mikor visszagondolt, milyen boldog volt akkor és azzal a férfival, mi mindent kaptak egymástól stb… kicsit déjá vu-m volt… na mindegy…
Persze időközben Máté is beállított, akin egyszerűen nem látszik meg, h. tizennyolc elmúlt, mert kb egy 13 éves mentális szintjén mocorog…
4-kor jött a motorszerelő srác, szal én összekaptam magam, h. akkor megyek haza, mert itt ma már nem valószínű, h. tudok beszélni D.-vel. Lekísért, megkérdezte a sráctól, mennyi ideig tart, mire ő azt mondta, h. max. 5 perc… gondoltam, annyira nem sietek.. :D
Persze a srác olyanokat vállalt, h. majd’ beszartam a röhögéstől.
Majd visszamentünk D.-hez, anyukája pont akkor öltözködött, h. indul az irodájába. hurrá. ( és ez most nem olyan hurrá, mint az előző… )
Máté némettanárhoz volt hivatalos, de sehogy sem akart elindulni. Szóval addig South Parkot néztünk, ami még mindig a kultúra melegágya. :D
3 részt végignéztünk, és nem nagyon fértem már a bugyimba, ergo nem sok hiányzott, h. átmegyek Mátéhoz, és kipakolom a lakásból… de szerencsére nem kellett megtennem.
Az utána következőket inkább nem taglalnám, mindenkinek a fantáziájára van bízva a dolog.
Estére persze inamba szállt a bátorságom, és fel se hoztam, h. akkor most hányadán állunk. Meg nem is éreztem, h. ennek most itt lenne az ideje, már csak azért is, mert “kedves” Orsolya nevű ( szvsz büdös retkes kurva, akit fél lépésből 3x rúgnék pofán ) egyedre utaló jelekre bukkantam, amíg D. a szgépen ügyködött. Kissé skizofrén érzés. Meg nem igazán tudom hova tenni ennek fényében a dolgainkat.
Szóval inkább nem is firtattam az ügyet.
Helyette borsófőzeléket ettünk. Meg hazavitettem magam ótóval, mert nagyon hideg volt, és a fenének volt kedve este 9kor bkv-zni…
Fél10-re értem haza, 45-kor már az igazak álmát aludtam… 11-kor hív Ági, h. ne haragudjak, meg izé, de eltévedt… na mondom, fasza… persze nem voltam már eszemen, de sikerült megtalálnia az “ösvényt”.
Ma már negyed 10kor ébren voltam. Meglepő. :D György Péter órája megint isteni volt.
Du. megvettem a Bábszínházba a jegyeket ( onnan se fognak minket kinézni, na mindegy ), bejelentkeztem a Hair Bazaarba, szal holnap jóga után kapok csini új frizurát is, és 6ra sikeresen haza is értünk Édesjóanyámmal.
Ez egy jó nap volt.
De nem hagy nyugodni ez a dolog D.-vel…
Posted by Pepyta at 19:04:26 | Permalink | No Comments »

Monday, October 15, 2007

A hétvégém fantasztikus volt: az egyik vendégem megvádolt, h. 5.000-essel fizetett, de 500-ból adtam vissza, egy másik bebaszta a virágok közé a Royal szenyóját, és 90 gyerek egyesével kérte ki a 2 sajtburgerét… és ez csak egy töredék…. hihetetlen, mennyi vadállat van… hihetetlen, h. én azért kapom a fizetésemet, h. ezeket idomítsam ( ill. kiszolgáljam…)
Na mindegy…. lesz ez még így se…
Posted by Pepyta at 19:37:00 | Permalink | No Comments »

Monday, October 8, 2007

A mai napot D.-nél ill. D.-vel töltöttem… nem mentem be órára, se jógázni… és délután óta azon gondolkodok, h. mi kellene ahhoz, h. mi megint újra kezdjük…. nem hiszem, h. normális lennék…
Posted by Pepyta at 22:27:11 | Permalink | No Comments »

Sunday, October 7, 2007

Gerjedelmeim 1.

Ki ismeri ezt a remek hölgyet alant?

sia

Segítek: Sia a becses (művész)neve, Ausztráliában láttta meg ama gyönyörű napvilágot, (többek között) a Zero 7 köszönhette, h. csodás hangjával “emelte az est fényét”, satöbbi…

És….és most én halálosan, véglegesen, visszavonhatatlanul beleszerelmesedtem a hangjába… hosszú ideje húzzuk már ezt a dolgot, de amióta letöltöttem a legutóbbi, 2007-es “Some people have real problems” c. albumát…hát…azóta be kellett látnom, h. ez az _igazi_ végtelen szerelem! :D

Már a borítón roppantmód kacagtam, de ugye nem a külcsín, hanem a belső értékek a fontosak.. és ez most sincs másként…

Csak ajánlani tudom azoknak, akik egyszer az életben igazi _jó_zenét_ akarnak hallgatni!

( Csöppnyi részletek:

Tracklist:

01. Little Black Sandals
02. Lentil
03. Day Too Soon
04. You Have Been Loved
05. The Girl You Lost to Cocaine
06. Academia
07. I Go To Sleep
08. Playground
09. Death By Chocolate
10. Soon We’ll Be Found
11. Electric Bird
12. Beautiful Calm Driving
13. Lullaby
14. Buttons

www.myspace.com/siamusic

http://www.siamusic.net/ )

Posted by Pepyta at 19:48:49 | Permalink | No Comments »

Saturday, October 6, 2007

A mai nap több volt, mint “csodálatos”:

6-kor keltem, hulla fáradtan, a buszom 3 perccel korábban jött, mint ahogy az a menetrendben szerepel (ergo lekéstem, mint a szemét), majd nagy rohanás közepette bezuhantam a mekibe, átöltöztem, munkba álltam, mire a műszakvazetőm megkérdi: Évi, ma mettől meddig dolgozol?  - “8-tól du. 4-ig…” - válaszoltam naívan… aha persze…meg ahogy azt elképzeltem…. kedd óta átírták a beo.-t ( ez is milyen már? anyám, meg az egész munkaügyis bagázs simán megb*szhatná őket x millióra.. na mindegy), és 10-től 18-ig voltam beosztva… tehát 8tól 18-ig kellett ma bent lenni… fasza.. i’m lovin’ it….

És ma egész nap nélkülöznöm kellett az én egyetlen tündérmanócska iPodomat.. azt hittem, megőrülök bkv-n… :(

De a legfurább a mai napban: a buszon egy olyan fickó ült velem szemben, aki szakasztott úgy nézett ki, mint apám - csak a hangja tért el…. Életemben először éreztem, h. hiányzik… mármint hiányzik egy férfi, aki az APÁM, úgy igazán, teljes szívből… nem volt jó érzés…  :)

Posted by Pepyta at 20:46:40 | Permalink | No Comments »

Friday, October 5, 2007

Délután Julcsi barátnénimmel találkoztam, és együtt megnéztük Koltai Lajos legutóbbi filmjét, az Estét.

Életem egyik legjobb filmélménye volt! Az meg már csak mellékes, h. szétpityeregtem magam a végén… :) Nagyon mélyen szólt a kis lelkemhez, és kissé furán jött ki, mert pont ilyesmikről beszélgettünk ma, mielőtt beültünk megnézni ezt a filmet. Remek volt, minden tekintetben: a színészek, a helyszín, a zene ( külön kedvenc ), a fényhatások… imádom! ^.^  

Csak ajánlani tudom mindenkinek egy bögre forralt bor és egy kedves társaságában, a kandalló tüzénél melegedve elfogyasztani eme műremeket! :)

 

evening

Posted by Pepyta at 22:13:51 | Permalink | No Comments »

Már megint rohanásban (ill. késésben) vagyok - mily’ meglepő-, de ezt még meg kell osztanom a nagyérdeművel:

szerdán kedves Petya bá’ ( gyk.: György Péter - esztéta ) mondta volt, h. a blogolás olyan, mint a rádiózás:

addig, amíg csak páran olvassák, és csak egy kisebb közösséghez szól, a szabadság foka szinte határtalan. De amint egyre nagyobb tömegeket mozgat (és egyre több pénz van benne), egyre inkább szorul vissza ez, és egyre együgyűbb lesz a “műsor” maga is, mivel a tucat emberekhez szól, annak igényeit elégíti ki, továbbá nem elhanyagolható tény, h. akár be is szüntethetik az egészet….

Gondolom roppant érdekfeszítő ez másoknak is.. na mindegy… :D Viszont arra kíváncsi vagyok, h. fogok levizsgázni média & esztétikából! *szemeit hevesen forgatja*

Posted by Pepyta at 09:21:57 | Permalink | No Comments »