Im-ígyen szóla… Nyusziszörp

“…És hiába is ígérném meg magamnak, hogy
többé nem állunk szóba
Mer’ úgyis az lesz a végén, hogy együtt sörözünk
majd lenn a presszóban
És ha vakító lesz a kékség, hát azt
egyedül is látom
minek mellém még egy olyan, akit
a létemmel is bántok…”

Néha úgy gondolom, megérdemelném, h. vki jól pofán vágjon egy büdös ponttyal. Mint például most. Elbasztam a mai vizsgát, beugrón másfél pont hiányzott, esszék meg pusztán fostalicskák lettek.
És majdnem rókáztam a btk campuson… tegyük hozzá, hogy másodjára ebben a félévben. Noha most nem egy konkrét személy miatt. Illetve remélem, h. nem konkrét személy okozza a rosszullétemet, mert ha igen, akkor kurva nagy szopáta van.

Na de holnap reggel, na de…

Nem vagyok normális, ez fegyvertény.

Gatya vagyok. Meleg van, egy hete szarul érzem magam*, pakolnom kéne, és holnap vizsgázok, de persze baszok tanulni… jellemző.
Amúgy helyzet változatlan, egyik kedves potenciális pöttyösbögrét láttam minap a gödör partján egy szöszkével kézenfogva (aki nem én voltam!), szóval vicciség van. Még kész szerencse, h. nem vettem komolyan ezt a kölyköt, aki amúgy pont olyan, mint egyik kedves ex - mind jellemében, mind küllemében.
Kezd kicsit sok lenni ez az egész. Haza akarok menni…. *hüpp-hüpp*

És a nap jelmondata: Ha pozitív az negatív.

*hányás, fájás, rosszullevés a cigitől és sör kívánóssága. rossz jel. nagyon rossz.

Juteszembe:

Olyat álmodtam ma reggel, h. megijedtem. Magamtól. De nagyon. Mostanában nem nagyon emlékszem az álmaimra, de ezt ha akarnám se tudnám elfelejteni egykönnyen. Volt benne palacsinta, vmi pasi, meg néminemű hancúrkodás is (bár ez csak egy eléggé finom célzás a tapéta-szaggatós dugásra). És teherbe estem. Rossz ómen. Pláne annak fényében, h. mostanság igencsak megbízhatóak az intuícióim… Holnapi filótöri teszt után irány a déem, egy egész más jellegű teszt beszerzésére…

Jófej akartam lenni, ezért kurzusfórumba beírtam, h. van vmi közvélemény-kutatásos meló 900 HUF-os órabérrel. Magam is meglepődtem, h. egy órán belül hatan is írtak, h. érdekli őket. Azt hittem, h. rajtam kívül senki nem olvassa ezeket a szarokat, ahol a jegyzet kunyeráláson és felesleges feszültség keltésen kívül más nem nagyon van. Léteznek csodák? (Nem.)

Költői kérdés: vajon miért érdekel jobban a hajmosás, a körmeim festegetése, vagy a holnap-mit-vegyek-fel típusú kérdések, mint Dilthey, Nietzsche, Arisztotelész vagy Sartre eszmefuttatásai? (Mert butakurva vagyok, azé’…)

Szerelembe estem. Fülig. Totálisan. Nagyonnagyonnagyon.
2 nap folyamatos könyvtárban rohadás-kávé szürcsölés-bagófüstbe temetkezés után ma felüdülésképp lakásokat néztem a neten. (jó, mondjuk a keddi szerződéskötés óta meg vagyok lőve ezzel, a hairclubban is felváltva olvastam a képes ingatlant meg a csillivilli nőstény magazinokat…)
És ma megtaláltam. Meseszép. Doktorötker. Nagy belmagasság. Gyönyörű ház.  Kis cukkancsmukkancs lakás. Itt jön a sokmillió forintos kérdés, hogy hova fogom bepattintani a rengeteg cipőt/ruhát/csetreszt ?… de most hű meg há. Ezt kérem gyereknapra köszipuszi!