Tuesday, November 6, 2007

Ma átmentem D.-hez, h. akkor most aztán igazán megbeszéljük a dolgokat…. Hát, ezért érdemes volt felkelni.
A végére kibukott, h. gyak. még mindig nincs túl rajtam, és ha úgy vesszük, ez kölcsönös, de nem akarja otthagyni o-t, mert szereti, noha ezt nem is mondja ki, de ez mégsem ilyen egyszerű, mert én még mindig fontos vagyok neki, tararara, és a többi, és a többi….
Aha, köszi.
És az ember ne kapjon agyfaszt.

Így élek.
Posted by Pepyta in 17:58:56 | Permalink | No Comments »

Wednesday, October 17, 2007

Tegnap végre sikerült megszerezni a k. éptöri könyvet, ami nagyon boldoggá tett ( végre van miből megtanulnom azt a 100 oldalt az első zh-ra… :D ), majd beültem Nagyihoz palacsintázni, utána visszametrókáztam a Campusba, melegedtem a projektor mellett filmelemzés & esztétika órán, miközben elmeséltem Bergmann Kisasszonynak, h. lövésem sincs, mijapicsátcsináljak…. azt javasolta, h. ő nem javasol semmit, mert mindenki úgy, ott és akkor bassza el az életét, ahogy akarja ( totál egyetértek )… de azért kérdezzem meg az illetékest is ( gyk.: D.-t )… szóval felhívtam D.-t, h. mit szólna hozzá, ha meglátogatnám… és én meglátogattam…
Fincsi ( sótlan ) teával várt, dimcsidumcsiztunk, meg hasonlók, amikor beállított anyukája. hurrá.
Sokadjára kellett rádöbbennem, h. imádom ezt a nőt. K. jó arc.
D. bejött, h. nem akarok-e köszönni az anutájának. Dehogynem. Kimentem hozzá, és ő egy “szia Évi! de rég nem láttunk” felkiáltással és széles mosollyal üdvözölt ( mire én csak magamban elsomolydtam, h. “na igen, a pici fiad jóval gyakrabban [hetente] lát…” ). Megkérdezte, mizujs velem, én nagy vonalakban felvázoltam, elmondtam, h. felvettek az eltére, és valszeg művtörivel megyek tovább, mire benne felsejlettek a régi emlékek, mikor anno 6 évig járt egy sráccal, aki mostanra vmi művtöri prof., szal parancsba lett adva, h. ha netántalán ő is tanítana engem, akkor szóljak, h. biztosítva legyen néminemű protekció….
Vicces volt, mikor visszagondolt, milyen boldog volt akkor és azzal a férfival, mi mindent kaptak egymástól stb… kicsit déjá vu-m volt… na mindegy…
Persze időközben Máté is beállított, akin egyszerűen nem látszik meg, h. tizennyolc elmúlt, mert kb egy 13 éves mentális szintjén mocorog…
4-kor jött a motorszerelő srác, szal én összekaptam magam, h. akkor megyek haza, mert itt ma már nem valószínű, h. tudok beszélni D.-vel. Lekísért, megkérdezte a sráctól, mennyi ideig tart, mire ő azt mondta, h. max. 5 perc… gondoltam, annyira nem sietek.. :D
Persze a srác olyanokat vállalt, h. majd’ beszartam a röhögéstől.
Majd visszamentünk D.-hez, anyukája pont akkor öltözködött, h. indul az irodájába. hurrá. ( és ez most nem olyan hurrá, mint az előző… )
Máté némettanárhoz volt hivatalos, de sehogy sem akart elindulni. Szóval addig South Parkot néztünk, ami még mindig a kultúra melegágya. :D
3 részt végignéztünk, és nem nagyon fértem már a bugyimba, ergo nem sok hiányzott, h. átmegyek Mátéhoz, és kipakolom a lakásból… de szerencsére nem kellett megtennem.
Az utána következőket inkább nem taglalnám, mindenkinek a fantáziájára van bízva a dolog.
Estére persze inamba szállt a bátorságom, és fel se hoztam, h. akkor most hányadán állunk. Meg nem is éreztem, h. ennek most itt lenne az ideje, már csak azért is, mert “kedves” Orsolya nevű ( szvsz büdös retkes kurva, akit fél lépésből 3x rúgnék pofán ) egyedre utaló jelekre bukkantam, amíg D. a szgépen ügyködött. Kissé skizofrén érzés. Meg nem igazán tudom hova tenni ennek fényében a dolgainkat.
Szóval inkább nem is firtattam az ügyet.
Helyette borsófőzeléket ettünk. Meg hazavitettem magam ótóval, mert nagyon hideg volt, és a fenének volt kedve este 9kor bkv-zni…
Fél10-re értem haza, 45-kor már az igazak álmát aludtam… 11-kor hív Ági, h. ne haragudjak, meg izé, de eltévedt… na mondom, fasza… persze nem voltam már eszemen, de sikerült megtalálnia az “ösvényt”.
Ma már negyed 10kor ébren voltam. Meglepő. :D György Péter órája megint isteni volt.
Du. megvettem a Bábszínházba a jegyeket ( onnan se fognak minket kinézni, na mindegy ), bejelentkeztem a Hair Bazaarba, szal holnap jóga után kapok csini új frizurát is, és 6ra sikeresen haza is értünk Édesjóanyámmal.
Ez egy jó nap volt.
De nem hagy nyugodni ez a dolog D.-vel…
Posted by Pepyta in 19:04:26 | Permalink | No Comments »

Monday, October 8, 2007

A mai napot D.-nél ill. D.-vel töltöttem… nem mentem be órára, se jógázni… és délután óta azon gondolkodok, h. mi kellene ahhoz, h. mi megint újra kezdjük…. nem hiszem, h. normális lennék…
Posted by Pepyta in 22:27:11 | Permalink | No Comments »

Monday, September 24, 2007

Today

Just make love, for fun.
Posted by Pepyta in 20:55:19 | Permalink | No Comments »

Saturday, July 21, 2007

Sokmindenségesség

Gregory And The Hawk: Boats And Birds <- nagy szeretettel ajánlom mindnekinek^.^

***

nem tudom, mit akarok… ill. azt tudom, h. mit, csak nem tudom, miként válasszak, h. el is érjem a célomat… az újrakezdés talán nehezebb, mint a lezárása ugyanannak…. végleg…. de lehet, ez utóbbi, amit én akarok…

***

továbbá szeretnék mindenk kedves embert megkérni, aki netántalán vmikor egy ‘mekdánelsz’ étteremben fog ENNI, h. ez valóban evés legyen ( ergo: a kultúráltság minimális szabályait kövessék ), ne ZABÁLÁS…. ugyanis ma többízben is nyilvánvalóvá vált, h. egyesek, akik helyes armani és versace cuccokba bújtatják éhező (?) testüket úgy “esznek”, mint a kisdisznó….

eskü, Mazsola sem hagy olyan ganédombot maga után a táplálék bevitele után…. ennyi erővel akár oda is sz*rhatna akárki, fel sem tűnne az arra leledzőknek….

na de a csúcs akkor is az volt, amikor kedves anyuka a drága csemetéjét az étterem kellős közepén lévő kerek asztalnál tette tisztába, és déli csúcsban mindenki láthatta a kölyök fosos seggét (már elnézést azoktól, akiket sért a vulgaritásom)…. miután a nőszemélyzetet felvilágosítottam, h. van egy külön erre a célra fenntartott helység ( gyk: pelenkázó ), vérig volt sértve, és örülhetek, h. nem köpött szemen….

nem is fárasztok senkit a mocskos életemmel… jó éjt!

 

Posted by Pepyta in 00:11:53 | Permalink | No Comments »

Tuesday, July 17, 2007

Én is azt hiszem…..

Pilinszky János: Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

Posted by Pepyta in 00:28:07 | Permalink | No Comments »

Monday, May 28, 2007

Dilemma

Honnan lehet tudni, hogy ez a pöttyös bögre - aki tényleg bögre, és tényleg pöttyös - “Az” a bögre-e? *buksit vakargat*

jinxxxi

( és ezt a fotót az imádnivaló Zsoldos Szandi készítette - nézzétek meg a többi képét itt ! )

Posted by Pepyta in 23:48:50 | Permalink | No Comments »