Im-ígyen szóla… Nyusziszörp

“Az előadás a nagy orosz író egyik legjelentősebb regényének – mint sajátos ”Krisztus-regénynek” – szövegszerű elemzésével betekintést kíván adni abba a sajátos poétikai rendszerbe, amelyet Mihail Bahtyin ”polifonikus regényként” jellemez, s amely az ortodox keresztény tradíció modern kori orosz újraértelmezésén és metafizikai aktualizálásán alapul.” (részlet “A polifonikus regény: Dosztojevszkij “Félkegyelmű” című regényének elemzése” című kurzus sillabuszából)

Kösziheló. Meg a k. nénikéjét mindegyiknek, aki ilyen hülyeségeken agyal. De azért még szeretlek, Ákos bácsi.
Így utólag belegondolva lehet jobban teszem, ha csak látogatom az előadást, de nem veszem fel. Már tele van a kis faszom (bocsánat) az egésszel. Úgyse akarok esztétikára menni (ráadásul fel se vennének). Fákkk.

“…És hiába is ígérném meg magamnak, hogy
többé nem állunk szóba
Mer’ úgyis az lesz a végén, hogy együtt sörözünk
majd lenn a presszóban
És ha vakító lesz a kékség, hát azt
egyedül is látom
minek mellém még egy olyan, akit
a létemmel is bántok…”

Néha úgy gondolom, megérdemelném, h. vki jól pofán vágjon egy büdös ponttyal. Mint például most. Elbasztam a mai vizsgát, beugrón másfél pont hiányzott, esszék meg pusztán fostalicskák lettek.
És majdnem rókáztam a btk campuson… tegyük hozzá, hogy másodjára ebben a félévben. Noha most nem egy konkrét személy miatt. Illetve remélem, h. nem konkrét személy okozza a rosszullétemet, mert ha igen, akkor kurva nagy szopáta van.

Na de holnap reggel, na de…

Nem vagyok normális, ez fegyvertény.

Gatya vagyok. Meleg van, egy hete szarul érzem magam*, pakolnom kéne, és holnap vizsgázok, de persze baszok tanulni… jellemző.
Amúgy helyzet változatlan, egyik kedves potenciális pöttyösbögrét láttam minap a gödör partján egy szöszkével kézenfogva (aki nem én voltam!), szóval vicciség van. Még kész szerencse, h. nem vettem komolyan ezt a kölyköt, aki amúgy pont olyan, mint egyik kedves ex - mind jellemében, mind küllemében.
Kezd kicsit sok lenni ez az egész. Haza akarok menni…. *hüpp-hüpp*

És a nap jelmondata: Ha pozitív az negatív.

*hányás, fájás, rosszullevés a cigitől és sör kívánóssága. rossz jel. nagyon rossz.

Juteszembe:

Olyat álmodtam ma reggel, h. megijedtem. Magamtól. De nagyon. Mostanában nem nagyon emlékszem az álmaimra, de ezt ha akarnám se tudnám elfelejteni egykönnyen. Volt benne palacsinta, vmi pasi, meg néminemű hancúrkodás is (bár ez csak egy eléggé finom célzás a tapéta-szaggatós dugásra). És teherbe estem. Rossz ómen. Pláne annak fényében, h. mostanság igencsak megbízhatóak az intuícióim… Holnapi filótöri teszt után irány a déem, egy egész más jellegű teszt beszerzésére…

Jófej akartam lenni, ezért kurzusfórumba beírtam, h. van vmi közvélemény-kutatásos meló 900 HUF-os órabérrel. Magam is meglepődtem, h. egy órán belül hatan is írtak, h. érdekli őket. Azt hittem, h. rajtam kívül senki nem olvassa ezeket a szarokat, ahol a jegyzet kunyeráláson és felesleges feszültség keltésen kívül más nem nagyon van. Léteznek csodák? (Nem.)

Költői kérdés: vajon miért érdekel jobban a hajmosás, a körmeim festegetése, vagy a holnap-mit-vegyek-fel típusú kérdések, mint Dilthey, Nietzsche, Arisztotelész vagy Sartre eszmefuttatásai? (Mert butakurva vagyok, azé’…)

Mai (ill. tegnapi) nappal bizonytalan időre önnön kezemmel vetettem véget boldog munkásasszony létemnek - “drága” apám miatt, hogy az fájjon neki, amit a legtöbbet használ…
Ez kibeba nagy szopáta, tekintve, hogy eddig eléggé szépen hozzászoktam egy bizonyos életvitelhez. Eléggé ciki lesz ezek után, hogy nem költhetek el kedvemre 40 ezer ungárise forintot csak úgy fél óra leforgása alatt hülyepicsás/ muszájmegvennem/ hűdegááácijóólnézki cuccokra ( e.g. átlátszó esernyő, vagy igennagyonjó átmeneti kabátka, tüncimünci harisnya, esetleg egy intimissimi “minek-arra-a-három-percre” set ), arról nem beszélve, hogy nem valószínű, hogy lesz pofám anyámtól kunyerálni cigire meg néminemű alkoholegységre elegendő valutát minden egyes alkalommal, amikor úgy hozza az élet… (megjegyzés: össze kell szedni vmi pénzes faszit xD )

Tehát most aztán sok-sok pici szájjal szopom a sors faszát. Fákkkjú. Nem baj, nem baj. Február 14-én olyan ereszd-el-a-hajamat, vigadalom, dínomdánom, ésatöbbi ésatöbbi lesz, hogy ihajj-csuhajj.

Most pedig megcsinálom a tipográfiás faszkodást, mert különben ugrik az ötös.

Juteszembe: nincs vkinek vmi ötlete, h. mivel tudnék pénzt keresni? Mármint tisztességesen… khm… a combajimat még mindig nem dobálom szét “csak úgy”.

A gááácibe. Minek járok bölcsészkarra?! (tegnap de. ugyanezt kérdezte Somlyó Bálint, egyetemi docens, vagymiatököm. viccimicci.) De most őszintén… lehetnék egy egyszerű pék, és élhetnék boldog tudatlanságban, ostobán, alulkultúráltan, minimálbéren. (még jó h. nincs bennem semmi felsőbbrendűség-tudat.khm.) Szerintem az ember boldogan élhet anélkül is, h. tud olyan dolgokat, mint például: Sába királynője egy dzsinn lánya volt, és ezért volt szőrös a bokája (nókomment - kozmórészleg), vagy h. Erwin “kibebaszott” Panofsky milyen hülyeségeket hadovált ikonográfiai kutatás címén… és holnap filmelemzés/filmesztétika vizsga. Ász. Azt hiszem, holnap este nagyon csúnyán fogok kinézni és/vagy viselkedni.
Isten óvja a királynőt. Vagy inkább engem. Vagy mi van.