Im-ígyen szóla… Nyusziszörp

El se hiszem, h. kész vagyok! Mondjuk még a ruháimat és a cipőimet el kell cuccolni, de anyám úgyis imádja az ilyesmit, szal rá hárul eme nemes feladat. Ettől eltekintve kész vagyok, minden csetreszt bezsuppoltam dobozokba/hullazsákokba/táskákba. Táskáról jut eszembe: kb. annyi “butikos” zacsit találtam, h. Dunát lehetne velük rekeszteni. Ami nem kell azt bebasztam a sarokba és már jó egy méteres kupaccá cseperedett, szóval el lehet képzelni. (fényképes bizonyítékokat nem áll módomban közölni, mivel az összes fiszfasz herkentyűt, usb-s szarokat, madzagokat eltettem szebb időkre)

ha vkinek kell ingyé’ borocska, vagy turkálni óhajt a régi, és valszeg kidobásra váró cuccaim között, az szóljon.

“- látom nagy “munkában” vagy
- bármi, csak ne kelljen tanulni? :P”

A vesémbe lát, mit ne mondjak. Amúgy már egész jól haladok, igaz, két hete egyfolytában pakolászom a vackokat balról jobbra, és viszont. Kedden aláírtuk a letéti szerződést, minden fasza, jövő csütörtökön lesz az adás-vételi. Tegnapelőtt egész nap négykézláb sikáltam a padlót, csempéket, ablakot pucoltam* stb. úgy, h. drága idesanyámék előző nap ugyanezt csinálták. Iszonyatos mocskot hagyott ott az előző lakó. Igénytelenség rulez. De kész van, cuccolunk át, és hogy Ed Nortont idézzem: I had become a slave to the Ikea nesting instinct.
Mondanom se kell, h. a hétfői ill. keddi vizsgámra még hangyafasznyit se tanultam, de hát na. UV-ra is be kell mennie vkinek Na, zúzok vissza pakolni.

*ultraszekszuális mackóban, kócosan, porosan, ekkora vörös fejjel, lepattogzott körmökkel. Kb. hancúr után szoktam így kinézni… leszámítva a port. Habár.

Örö é bódottá van! Demintazállat.
Végre volt kegyes válaszolni az a faszarcú nagyon kedves angol úriember a vételi ajánlatunkra, és ha minden igaz jövő héten írjuk a szerződést és cuccolunk átfele. *kop-kop-kop* Gááácijau lesz, és olyan erkélyről hányós lakásavatót tartok, hogy a csudájára fognak járni!

“…És hiába is ígérném meg magamnak, hogy
többé nem állunk szóba
Mer’ úgyis az lesz a végén, hogy együtt sörözünk
majd lenn a presszóban
És ha vakító lesz a kékség, hát azt
egyedül is látom
minek mellém még egy olyan, akit
a létemmel is bántok…”