Amúgy igen, már gyúrok ezerrel a Goldfrapp koncertre, amit vmi ostoba szervezőmókus 18.00-ra tett. Há’ nóóórmális?! (Nem.)
Ezt meg azért mert. <3
(Nem tanulok, véletlenül se. Nem kell ám megijedezni…)
És vannak olyan helyek is, amikre “majd egyszer” elmegyek. Nem. Most van és semmi más.
Drága Zsófia barátném volt oly’ kedves, és gatyába rázott. Tényleg nem normális, amit mostanában csinálok, ez tény. Na de tegnap fogtuk magunkat és elmentünk. Bele az éjszakába. Mit ne mondjak, kurvára nem volt kedvem (aminek oka: az “állapotom”, meg az hogy lusta disznaj vagyok, és baszok tanulni).
Mivel az ingyenpiás megnyitókról lecsúsztunk így kerestünk vmi jónak ígérkezőt. Hát egy kicsit mellényúltam, de belefér. Corvinban Zagar volt. Be kell látnom (így, h. 168 órán belül két Zagar koncerten is voltam), összesen 2 - jóindulattal 3 - koncerten is élvezhető dalt tudtak összepakolni (gyk.: lehet rá egy kicsit mocorogni), “oszt’ csá”. Koncert alatt végig azon agyaltam, hogy 2 éve SZIN-en vajon mennyi bort ihattam, hogy olyan önfeledten mulatoztam az ominózus együttes produkciója közben (saccra 2-3 litert csak azon az estén)…
Zagar után Gimmeshot. Az elején még eléggé döcögött a dolog, de aztán már egyre jobban belerázódott mindenki. Persze ennek semmi köze a bevitt alkohol mennyiségéhez.* Csodával határos, de volt ülőhelyünk, ahová szépen bevackoltuk magunkat, és próbáltunk elrejtőzni a sörök és a cigisdobozok mögé. Sikertelenül. Természetesen itt is képviseltették magukat a szimpatikus és a kevésbe szimpatikus hímnemű egyedek. Evidens, h. inkább ez utóbbi kategóriába sorolt alanyok zaklattak minket társaságukkal. Volt, aki hamar feladta, akadtak kitartóbbak, de voltak igazán viccesek, no meg akiket ölemmel ölelnék a nagyon kedvesek.
Hajnalban aztán fogtuk magunkat, benyomtunk egy-egy jó kis hádzsmásh gyrost, persze lekéstem az éjszakait, így 25 percet sétálhattam fel a hegyre, mire hazaestem. Szép csendben próbálnék beosonni, erre nem nyílik az ajtó. Természetesen megint benne felejtették a zárban a kulcsot. Remek. Én meg nem győztem magamba nyomni az orbitot, h. ha már anyám van olyan drága tündérmókus, h. beenged, legalább ne ájuljon el attól, h. egyetlen kislányából ömlik a pia és bagószag.
Röviden kb. ennyi. Jó hely a Corvintető, csak kell szereznem vkit, aki finanszírozza (ezt is). To be continued…
Ja, és a mai nap legnagyobb meglepetése: 4-es lett a némafilm vizsgám. Fent van ETR-ben, meg minden ami kell. Azért ez kemény. Remélem senki nem felejtette el, h. ez az a vizsga, amire basztam tanulni (melyikre nem?), és aminek a beugróján elhasaltam. Viccimicci, minden esetre.
No de, no de. Visszamászok a fotelomba olvasni. Hátha elnyom az álom.
Ui.: Tudom, perverz vagyok, de: a legújabb kedvencem esli szimszon sokat mondó “Boys” c. muzsikája. A szövege egy katasztrófa, de elnézzük. Úgysem ez a nagy tudású butakurva írta a szövegét…
***
… és még mindig utálok pakolni - költözni - lakásfelújítani. pláne a vizsgaidőszak kellős közepén, amikor még bőven bezavar a képbe millióegy más szarság is.
And I guess it doesn’t matter what I am or pretend to be
Cuz it’s her you’ll always love and it’s her I’ll always envy.
I want to end this now so dreams of you won’t keep me up.
But I swear I’m gonna cry.
I’m sick of tryin’ to be tough.”
forrás:
hvgponthu