Tuesday, November 6, 2007

Ma átmentem D.-hez, h. akkor most aztán igazán megbeszéljük a dolgokat…. Hát, ezért érdemes volt felkelni.
A végére kibukott, h. gyak. még mindig nincs túl rajtam, és ha úgy vesszük, ez kölcsönös, de nem akarja otthagyni o-t, mert szereti, noha ezt nem is mondja ki, de ez mégsem ilyen egyszerű, mert én még mindig fontos vagyok neki, tararara, és a többi, és a többi….
Aha, köszi.
És az ember ne kapjon agyfaszt.

Így élek.
Posted by Pepyta at 17:58:56 | Permalink | No Comments »

Wednesday, October 31, 2007

Ürességet érzek, de azt nagyon.
Az elmúlt 2 hét igencsak komoly lépések megtételére kényszerített.
Többek között arra, h. tegnap megkérdezzem D.-t, h. akkor mot miben is vagyunk.
Nos, semmiben. Ill. vmi olyanban, ami mindkettőnknek jó, de annyira nem, h. otthagyja miattam O.-t.
Veszíteni nem veszítettem, csak egy új szintre léptem/léptünk.
Innen már csak lefelé vezet az út.
Posted by Pepyta at 09:32:13 | Permalink | No Comments »