de hát na… lehet igaza van Máténak, és tucat vagyok? xDMár megint rohanásban (ill. késésben) vagyok - mily’ meglepő-, de ezt még meg kell osztanom a nagyérdeművel:
szerdán kedves Petya bá’ ( gyk.: György Péter - esztéta ) mondta volt, h. a blogolás olyan, mint a rádiózás:
addig, amíg csak páran olvassák, és csak egy kisebb közösséghez szól, a szabadság foka szinte határtalan. De amint egyre nagyobb tömegeket mozgat (és egyre több pénz van benne), egyre inkább szorul vissza ez, és egyre együgyűbb lesz a “műsor” maga is, mivel a tucat emberekhez szól, annak igényeit elégíti ki, továbbá nem elhanyagolható tény, h. akár be is szüntethetik az egészet….
Gondolom roppant érdekfeszítő ez másoknak is.. na mindegy…
Minden nap megbotránkozok azon, h. milyen emberek élnek ezen a planétán…
Vegyük például a parafíliát.
Parafília: a pszichológiában és a szexológiában olyan rendellenes szexuális viselkedés, amelynek lényege valamely tárgyhoz, speciális szokáshoz, illetve serdülőkorúnál fiatalabb emberekhez való vonzódás szexuális örömforrásként.
A fenti honlapon van egy “kisebbfajta” lista, csak a számomra legfurábbakat emelném ki:
)
Nyami…
***
nem tudom, mit akarok… ill. azt tudom, h. mit, csak nem tudom, miként válasszak, h. el is érjem a célomat… az újrakezdés talán nehezebb, mint a lezárása ugyanannak…. végleg…. de lehet, ez utóbbi, amit én akarok…
***
továbbá szeretnék mindenk kedves embert megkérni, aki netántalán vmikor egy ‘mekdánelsz’ étteremben fog ENNI, h. ez valóban evés legyen ( ergo: a kultúráltság minimális szabályait kövessék ), ne ZABÁLÁS…. ugyanis ma többízben is nyilvánvalóvá vált, h. egyesek, akik helyes armani és versace cuccokba bújtatják éhező (?) testüket úgy “esznek”, mint a kisdisznó….
eskü, Mazsola sem hagy olyan ganédombot maga után a táplálék bevitele után…. ennyi erővel akár oda is sz*rhatna akárki, fel sem tűnne az arra leledzőknek….
na de a csúcs akkor is az volt, amikor kedves anyuka a drága csemetéjét az étterem kellős közepén lévő kerek asztalnál tette tisztába, és déli csúcsban mindenki láthatta a kölyök fosos seggét (már elnézést azoktól, akiket sért a vulgaritásom)…. miután a nőszemélyzetet felvilágosítottam, h. van egy külön erre a célra fenntartott helység ( gyk: pelenkázó ), vérig volt sértve, és örülhetek, h. nem köpött szemen….
nem is fárasztok senkit a mocskos életemmel… jó éjt!
Szeeeeeeeeeeeeeeeeerinted? *ultracsúnyaszúrósszemekkel néz*
Hulla vagyok, finoman szólva… na de, nem vagyok cukorból, túl fogom élni!
***
KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY:
***
Amúgy nincs semmi különös…. élem a kis életemet, robotolok a Mekiben, békávézok, mer’ az jó, és felháborodok, milyen suttyó f*szparaszt férfiak vannak ezen a bolygón…..
Uraim! Milyen dolog az, h. felszáll egy nő egy tetszőleges tömegközlekedési eszközre ( jelen esetben egy zsúfolt 3-as buszra), kezei tele táskákkal és zacskókkal, és egy férfi sem volt olyan illedelmes ( vagy nem is tudom, mi ez manapság…. azt hiszem, ez már az ÁLDOZAT VÁLLALÁS kategóriába esik ), h. átadja neki az ülőhelyét…. másfél méteres körzetben 4 férfi ült és ( velem együtt) 2 nő…. és ÉN voltam az, aki felálltam, h. öljün le az a szerencsétlen…
Most nem arról van szó, h. “összedől a világ, mert nekem állva kellett hazajönnöm”….ugyan, dehogy… nem ez az 5 perc fog a sírba tenni 8 óra burgonyasütkérezés után…. hanem h. micsoda parasztság már, h. a férfiak lassan köpnek ránk és semmibe vesznek….
Van olyan ismerősöm, aki erre azt mondja: Ti akartátok az emancipációt, most megkapjátok!
De még hogy….
Na, ennyit mára, Kedveskéim….. ( és Isten óvjon Titeket attól, h. velem utazzatok egy buszon 
Még számomra is hihetetlen, de! ma csináltam vmit!
Dacolva a borzasztó természetemmel, ma reggel felkeltem 8-kor…. vagyis ez erős túlzás… inkább fogalmazzunk úgy, h. ekkor már kinyitottam a kis szemecskéimet… de 10 percen belül sikerült magamhoz térni… annak, aki nem tudná: ez azért akkora siker, mert mostanában reggel 6-kor esek be az ágyba, és du. 3 előtt nem jövök ki a szobámból…. szóval ez gyak. egy rekordként is elkönyvelhető!
Megmosakodtam, átöltöztem, blabla, majd bementem az Akácfa utcába a fotó-szervízbe (vagy mi a hátam az… na mindegy), h. kiderítsem, meggyógyították-e már a kölcsönkapott fotómasinát… ( ez is mekkora égés…kölcsönkapok egy gépet, erre öcsikém asszisztálásával szétb*sszuk…. remek….) … amúgy elvileg úgy volt, h. múlthét pénteken felhív a pasas, h. elkészült-e, vagy vmi… aha..azóta is hív… de ma bementem, és elkészült, ráadásul még 500 HUF-fal kevesebbet kellett fizetnem (tehát 1.000-et 1.500 helyett), mert szépen mosolyogtam a bácsira! ^-^
Aztán hazafelé vettem az irányt, mert édesjóanyám parancsba adta, h. du.-ra szedjük le a meggyet a fáról..kösssz…. tehát elindultam a 4-6-os villamoshoz, de természetesen nem volt jegyem… miért is lett volna… szépen odatipegek az automatához, de nincs apróm se, csak egy használt elem van a pénztárcámban…. remek….
Gondoltam, rosszabb már nem jöhet, meg amúgy is éhes vagyok - elsétálok a Blahára, itt van 5 percre, veszek jegyet meg vmi kaját is…. persze a Nap ragyogóan sütött, a szél fújta a hajam, miközben az ájpod ütemesen zakatolt a kis buksimba ágyazva… mint vmi idióta amerika “hülyecsipa” filmben…. útközben csináltam néhány képet is… pölö ezt:
meg ezt:
Aztán odaértem az aluljáróba, megvettem a jegyemet, felmentem, majd újabb témát keresve szorongattam a gépemet… épp egy kompóval bajlódtam, amikor odalép hozzám egy Férfi - egy Hajléktalan…. igazándiból mindig le szoktam rázni az ilyen alakokat, mert 1., tudom, h. önző vagyok, de nem engedhetem meg magamnak, h. másnak adjam a pénzt… ( noha most ott volt a “plussz” 500 forintom), 2., egyszerűen “fáj” a lelkem, ha ilyen emberekke találkozok… elképesztő, milyen embertelen körülményekben tudnak egyesek létezni, vagy hogyan süllyedhetnek le ilyen “alantas”(nak minősített) szintre….
…. Kivettem a fülemből a belevalót, mert ugye meg kell adni másnak a tiszteletet, ha beszél hozzánk… még végig se mondta, h. mit akar, de én egyből hárítottam: Sajnálom, nem tudok adni... majd rám mosolygott, és megkérdezte: Az egy fényképezőgép? - Igen, de… - Én meg gyűjtögetek….
És mosolyogva tovább állt… szívem szerint megkérdeztem volna, miért került ebbe a helyzetbe, h. koldulással kell pénzhez jutnia… de (talán félelemből) nem faggattam…
Valójában olyan lelkifurdalást okozott nekem, h. magam is meglepődtem… Ő nyilván tudatában van ennek, de mit tehetne? Nos, nem tudom…
Azért undorodok magamtól, mert “volt pofám” azt mondani, h. “sajnálom, nem tudok adni”, miközben a kezemben százezres fényképezőgép, fülemben a legújabb iPod nano, márkás cipőt és pólót (“de egyenesen Londonból van! “-hárítana sznob barátnőm ) valamint tizenezres farmernadrágot hordok…. de nem adok egy olyan embernek, aki ki tudja, mikor kapott emberséget és szeretetet utoljára….. lehet, h. egy utolsó szemétláda, aki alkoholista volt, verte a feleségét és a gyerekeit…. de lehet, hogy nem…. és nem is tehet erről az egészről….
Félek, mi lesz így velem, velünk, az egész Világgal, ha ennyire nem fogalalkozunk egymással…. mindenki azzal jön, h. mennyire eltávolodtunk egymástól, és hogy milyen kiüresedett a világ, meg értékpusztulás blabla…. de mindez miért?! mert csak saját magunkkal vagyunk hajlandóak törődni… ez a mérhetetlen egoizmus hatja át az egész társadalmunkat…. ennyit arról, h. “fejlettség”, meg anyámtyúkja…
“Érezni az érintést… Annyira hiányzik az érintés, hogy egymásnak ütközünk csak hogy érezzünk valamit.”
(ui.: ezt még tegnap - 30-án este - kezdtem el írni, de egyéb teendőim miatt elhúzódott a postolás)
